Egyház

 

Elég jó vagyok-e?

Elég jó keresztény vagyok-e?

Istennek és a közösségemnek tetsző életet élek-e?

Szabad-e haragudnom?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel nap mint nap szembesül hívő, lelki vezető, egyházi szereplő egyaránt. Természetes, hisz ezek a kérdések emberlétünkből fakadnak.

Emberlétünkből fakad az is, hogy a személyes kételyek, az egymás közötti kommunikáció és konfliktusok óhatatlanul jelen vannak és valós problémát képeznek egyházi berkeken belül is.

Kiemelkedően fontosnak tartjuk annak megértését és tudatosítását, hogy az egyházi kommunikációt milyen hitek és tévhitek mozgatják. A közösségi élet mindennapi nehézségei mentén ugyanígy fontosnak tartjuk a konfliktuskezelés, kommunikációfejlesztés, lelkigondozás nyújtását mindazoknak, akiknek erre szükségük van.

Egyházi területen végzett munkánk során olyan lelki vezetőkkel dolgozunk, akik maguk is jártasak mind a szervezetfejlesztésben, mind egyéb segítő diszciplínákban, valamint ismerik az egyház szervezeti sajátosságait, jellemző konfliktusterületeit.

Érték és szakmai elköteleződés mentén, a hivatásgondozás szellemiségében próbálják a mindennapi emberi mozzanatokat észrevenni, láthatóvá, megfoghatóvá és kimondhatóvá tenni.

A lelki vezetőkkel sok nehéz próbatételt megosztanak, és maguknak is sokat kell kiállniuk. Ha ezek a terhek kibeszéletlenül maradnak, összeadódva belső és külső konfliktusok formájában jelenhetnek meg, szervezeti és egyéni szinten egyaránt.

Hiszünk abban, hogy a megosztás hozzásegíthet a belső válaszok megleléséhez. Gondolatébresztőnek a következő témák segíthetnek az igényeket teljességgel végiggondolni: bűntudat, gyász, cölibátus, vallási abúzus, tabuk.